Trappoló lajhár visszatért

Esti edzésre siettem a csoporttal, ahol sajnos nem vagyunk mostanság túl sokan, de kemény mag tartja magát 🙂 Az elmúlt napokban ugye nem voltam a csúcson, de mindig nem is lehet ott lenni, gondoltam hogy el fog múlni és úgy tűnik így is lett.
A feladatunk 8×1000 méter volt, 5:30-as indulással. Gondoltam magamban, itt majd kiderül mi újság, mert hasonlót csináltunk már de akkor 6 percre indultunk, volt időm helyrerázódni, pulzust kicsit összeszedni, a kevés pihenőt nehezen toleráltam. Persze meg lehet csinálni pihenő nélkül, ha 5:30-ra futod a köröket, de nem ez volt a célom 🙂
Lényeg a lényeg, a kezdeti izgulást megoldottam egy 4:55-ös nyitóval, aztán beálltam egy kényelmes utazóra és sikerült a dolog, különösebb elhalálozási esemény nélkül. 5:00-5:12 közé estek az időim.
Örömmel vettem észre, hogy a talpam is kezdi megszokni a szandál talpát, ugyanis mitagadás eléggé kemény. Keményebb mint mikor a rekortán pályán voltam mezítláb és volt hogy sajgott egy-egy hosszabb futás után. Szépen alakul ez is és egyre jobban érzem magam benne. Muszáj is, mert jön az utolsó roham a novemberi 12 órás előtt, vasárnap SPAR maraton a parkolóban, jövő héten meg hatórás Szegeden… alig várom őket 😉
16 km-t nyargalásztam össze