Visszamennék kicsit a Tisza tóhoz, mert ugyan akkor ott azt írtam, hogy nem marad tüske, azért rá két-három napra már igencsak másképp gondoltam a dolgot. 7 órával a verseny vége előtt sérülés hiányában feladni nem volt jó döntés. Persze másképp látja az ember utána pihenten a hűvösben mint 9 órája szikkadva a gáton, de akkor is, át kellett gondolni, mert a későbbiekben az ebből levont tanulság jól jöhet másik versenyen. Le kellett volna ülni, akár 1 órára, enni-inni-lehűlni (ott volt az egész Tisza tó, csak be kellett volna csobbannom) és sétálva nekilódulni, majd próbálgatni a kocogást. A szintidő tök mindegy, max. nem kapok érmet, de legalább minden tőlem telhetőt megtettem azért hogy befejezzem… ha 17 óra alatt, akkor 17 óra alatt, most is volt olyan aki ennyi idő alatt végzett, de végigment. Aztán ott volt a frissítés témája, persze kánikula volt, de 30 km-nél már annyira el voltam anyátlanodva, nem edzek sokat, ez oké, de ennyire béna csak nem vagyok, így ezt is átgondolva megfogadtam hogy a következő hosszabb versenyen sokkal többet fogok szilárdat enni, kipróbálom úgy milyen, mert itt 6 óra után ettem az első adag szilárd kaját, nem-e ez volt ez erőtlenség oka.

Ehhez adta magát az augusztus 3-i URH 50 Mhz-es futás (7 kör – 7 km / kör), ahol már 3 éve egyszer rajthoz álltam ( http://csicso.com/futas/az-onszivatas-magasiskolaja-50-km-felterep-ultra/ ), már akkor is minimál futó lábbeliben, egy Tesco-s Crocs papucsban. Iszonyatosan meleg volt, hosszú volt a gát, 7 órát mentem, nem volt egyszerű, de a szervezés mindig nagyon jó, a verseny olcsó, a szervezők nagyon jó fejek, így a nevezés mellett döntöttem. Frissítés teszt + egy hosszú edzés a hétvégén.

Az előző napok miatti frontok vagy nem tudom, de eléggé idegbajos voltam, így az előző estét egy csípős magyaros pizza és egy üveg bor társaságában töltöttem el, ez nem volt túl jó ötlet az emésztés szempontjából, ez oké, legközelebb ilyet nem szabad, mert bár reggel sikerült produkálni, de nem gondoltam volna hogy nem eleget így verseny közben még kétszer el kellett mennem WC-re, legutoljára az utolsó köröm előtt, pedig már akkor nagyon azt akartam hogy vége legyen, de muszáj volt. Szóval ilyet többet nem 🙂

Frissíteni az UTT-ről kimaradt Sponsert vittem, 4 zacskót kevertem be, sajnos nem fogyott el mind, mellé szilárd kajának meg kolbász zsíros szendvicset, benne lilahagymával és csalamádéval. Nem voltak nagy szendvicsek, óránként ettem meg egynek a felét, ami kb. két falat volt, előtte lenyomtam pár korty Sponsert így a szendvics elnyomta az édes mű ízt a számban.

Egész éjjel esett és még reggel is mikor odaértünk, a pálya fele erdei utakon, tanösvényen vezetett a másik fele pedig a gáton, nyolcas alakban haladtunk, így középen, 3.5 km után mindig lehetett frissíteni ahol bőségesen volt minden mi szem szájnak ingere! Esőben rajtoltunk, nem vittem sok cuccot magamra, mert hideg nem volt, futás közben majd bemelegszek, ez jó döntés volt, mert iszonyat párás volt az idő, a csapat kabátos része pár száz méter után már vetkőzött 🙂 Mezítláb mentem szandálban, mert továbbra is ebben futok és nem hinném hogy sokkal több gondom volt vele, mint a cipősöknek, az előttem lévő nyomokból ítélve 😉 Esni nem estem el egyszer sem, pedig voltak korcsolyázós szakaszok az elején, de odafigyelve lehetett haladni, meg kis alibi sétát beiktatni, ez most csak a teljesítésről, tesztelésről szólt, próbáltam magam jól érezni, ami az első 3 körben nem nagyon sikerült, valószínű az előző este folyadék és energia deficite okozta, de frissítettem terv szerint és szépen lassan kezdett megjönni az erőm és kezdett jól esni a futás, jó tempót tudtam menni, a gát tetején a tócsákban lemostam a lábamról, szandálról a sarat, koszt, így minden egyes terepes részt tiszta lábbal és tapadós szandállal kezdtem meg, így nem volt problémám ezzel. Most bezzeg a pánt se dörzsölt ki úgy mint az UTT-n, jó picit igen, de azt is főleg a végén mikor kicsivel többet sétáltam, de erről később.

Mint írtam nyolcas alakban haladtunk, 3,5 km-enként volt így lehetőség frissíteni, így a gáton kb. 1.8 km-t kellett menni meg ugye vissza ugyanennyit az ártérben… Hát az ártér még csak-csak eltelt, mert hát figyelni kellett, a tanösvény eléggé csúszós volt hiába volt kitaposott, de a másik rész ilyen előtte lett kitisztítva dzsungel jellegű, ott azért figyelni kellett így hamarabb eltelt fejben, de a gát… hát én nem tudom, az minden körben egy örökkévalóság volt, pedig nem volt két kilométer az egész. Ehhez biztos az is hozzájárult, hogy összesen voltunk valami 18-an 50 km-en, hamar szétszóródott a mezőny, a 28 és 14 km-esek gyorsabban mentek, a verseny 95%-án tök egyedül voltam és én hülye itthon hagytam az MP3 lejátszót, mert a műhelybe kellett volna kimenni érte, na el is kapott az unalom az elejétől fogva, így fejben nem tudom miért – mert erőm az végig volt – de eléggé nehéz volt most a dolog.

Sajnos az eső nem tartott sokáig, hamar elállt és már ki-ki kukucskált a nap a felhők mögül, ez pedig a levegőnek semmilyen szempontból nem tett jót, megjött a meleg, megjött a pára, fent a gáton egy-két levegő löket ami kihozta a fák közül a párás meleg levegőt, hát nem volt kellemes futás szempontjából, így hogy nem szokott hozzá az ember. Nekem már annyira meleg kezdett lenni, hogy jeget is elkezdtem használni, tettem megint mindenhova ahová csak tudtam, kézbe, szájba, miközben ömlött rólam a víz. 35 km-nél el kellett mennem WC-re és a következő fél körben sajnos a gyomrom kezdett picit rakoncátlankodni, éreztem hogy kicsit hányingerem van, így a frissítésnél ugyan megint jött volna a Sponser + zsíroskenyér, de inkább kihagytam és csak folyadékot vittem be (víz + kóla + izó) és kis sétával felvezetve megvártam mi történik, bejött, mert elmúlt a gyomor gond, így a következő alkalommal megint tudtam enni, inni, de ott picit többet kellett volna visszapótolni talán. Ekkor már csak két köröm volt hátra, ami jól hangzik, de a fejben végig kísérő unalom kezdett csúcsosodni és egyre inkább jöttek az alibi séták, ott is ahol semmi sem indokolta, a pálya közben rengeteget száradt, futható volt végig (szandálban is), holott erőm volt az éreztem, tehát futni tudtam, szerintem nem is rossz tempót ( 7 perc alattiakat), de már kedvem nem volt csinálni az egészet… erre majd még ki kell találni valamit.

A 6. kör vége azt jelentette hogy már ilyen körülmények között teljesítettem egy maratont, nekem a sárban való futás felér +30%-nyi távval aszfaltos körülmények között, a puha talaj aljas módon szívja a lábból az energiát, így már látva hogy a frissítési metódika működik nálam, pici finomítást persze igényel, de alapvetően 100x jobb volt mint az UTT-n, így már igazából elég is lehetett volna, amiért jöttem kiderült és a kedvem nem lett több a futáshoz, de könyörgöm, csak 1 kör van hátra, kb. 5 és fél órája voltam úton, max 1 óra a maradék 7 km és akkor befejeztem legalább a versenyt, így neki is „iramodtam”, de itt még csak embert se láttam magam körül olyan kevesen maradtunk a végére, az agyam már szerette volna befejezni, de ahelyett hogy ilyenkor minden tartalékot mozgósítana és mihamarabb vége lenne, nem, hisztizik, bénázik és hiába volt még mindig erőm futni, sok sétálós szakasz jött közbe, nem hosszúak, csak az agyamnak erre volt igénye 🙂 Végül több mint 1 óra lett az utolsó kör, de vége lett, 6:44 lett aminek akkor annyira nem örültem, de közölték, hogy 52 km volt a versenytáv és beleszámítva a rengeteg frissítést meg a két budit, egyáltalán nem olyan rossz tempó volt ez ilyen körülmények között tőlem, magamhoz képest ez egy fasza futás volt.