Kiegyenlített a verseny, így egálra állunk egyelőre, bár idén igazán nem volt fair tőle, hogy a táv mellett a hőséget is bevetette mint nehezítő tényezőt, én pedig még azt a szívességet is megadtam neki, hogy kísérő nélkül álltam oda. Persze voltak akik így is végigmentek, egyszer talán én is végig fogok tudni menni így, addig azonban fog kelleni valaki, valakik, már ha találok elvetemült alakokat, akik több mint 10 órán át akarnak a tűző napon hesszelni.

Nem biztos hogy csak ezen ment el a dolog, de a legnagyobb részt ennek tulajdonítom, az összekészített cuccaim zsákban elegek voltak, az előreküldött csomagjaim a váltópontokra jók voltak, elegek lettek volna és a szandál volt a legkisebb probléma az egészben.

Már pénteken elutaztunk és bár a vacsora jól sikerült, finom volt, meg is ettem az egész pizzát, de eléggé ideges voltam így csak éjfél körül sikerült elaludni, fél ötkor pedig már ébresztő volt, 7-kor rajt, kell két óra mire mindent elintézek, időben reggelizek, iszok, wc stb. Hatkor indultunk a rajthoz, akkor még egész jó idő volt, de ahogy jött fel a nap úgy érződött hogy már korán reggel elég jó ereje van, de valahogy a fejemben nem a kánikula fogalma mocorgott, az nekem a Szeged Maraton volt, olvastam 31 fok körül lesz, de enyhén felhősen, mondom vízparton mindig fúj a szél, már itt kicsit félrevezettem magam, de nem vészesen, csak agyban nem éreztem ennyire durvának. Hétkor elrajtolunk és nekem folyamatosan csak azon járt az agyam hogy mikor mit kell csinálnom, hol kell felvennem a csomagjaim (ezeket biztos ami biztos felírtam az alkaromra is) és figyeltem, hogy véletlen se siessek, ezt az elején csak elbukni lehet. A terv az volt, hogy a kb. 4 km-es szakaszokon kocogok míg meg nem látom a szakasz végét és előtte kb. 500 méterrel sétára váltok, hogy addig a gyomrom megnyugodjon, iszok a sportitalomból amik a kulacsaimban voltak és eddig mindig elegek voltak a futáshoz, átgondolom kell-e most só stb. Odaérve mindig megittam vagy 3-4 pohár vizet (félig töltik nyugi :)), kis izót, pici séta után pedig folytattam a dolgom. A hosszabb szakaszokon kb. a közepén csaltam bele egy kis sétát, hogy kitoljam a fáradás határát, ezzel ugyan vesztek némi időt, de jobb mintha kifutom magam az elején és a végén csak kóválygok a pályán.

Nagyon sokáig tök ügyesen csináltam ezt, jó volt a tempóm, nem futottam gyorsabban a tervezettnél, kb. ugyanazzal a 2-3 emberrel kerülgettük egymást mikor ők sétáltak én futottam és előztem, mikor én akkor ők vissza. Meleg volt már délelőtt is, de annyira nem volt durva, minden ponton volt (még) jég, ebből megpakoltam a pólómat elől (a jeget a zsák alsó pántja megtartotta és pont a mellkasomat hűtötte) illetve raktam a hátamhoz is, szintén a póló alá, azt meg maga a zsák tartotta lapocka magasságban. Fogtam 1-1 darabot a kezembe, azokkal felváltva dörzsöltem a tarkómat, amikor meg elég kicsik lettek a számban vártam meg míg elolvadnak. Mikor egy-egy kósza felhő eltakarta a napot és friss volt a jég, esküszöm még volt hogy fáztam is, de ahogy telt az idő úgy lett egyre nagyobb hiánycikk a jég, már volt ahol csak két darabot vehettél pedig állítólag csak az egyénieknek járt és minden ponton volt 12 zacskó, de tök mindegy hány zacskó van, ha kánikula van egy árnyék nélküli versenyen, akkor hozatok a pontra hogy mindig legyen… volt ahol a néni foghatta meg csak a jeget kesztyűben és akkor vele pakolgattam a pólóba, elég nevetséges volt é persze volt olyan hely is ahol nem volt. Amit magammal tudtam vinni a pólóban az azért 15-20 perc alatt megadta magát és mikor elég kicsit lett végigcirógatta a hátamat vagy a hasamat és vagy a grand kanyon közé csúszott vagy elöl keresett magának kiutat. Onnantól viszont a vizes cucc rajtam egyre melegebbé vált és mikor már alig várod a frissítő állomást ahol közlik hogy nincs jég, így marad hogy fejedre / magadra öntesz egy kis hűtött vizet és elindulsz a következő pontra… de ez a víz még kevesebb ideig hűt mint a jég…

Közben a szandi is bejelentkezett, mert hát persze a lábam is elázott egy-egy tusolásnál és vizesen már csúszkált a lábamon ami 30 km után már kidörzsölt egy kicsit, így meg kellett álljak, hogy leragasszam, ami persze csak száraz bőrre ragad, ami nem volt rajtam, így betuszkoltam a tapaszt a lábam és a szandi pántja közé, úgyis odaszorítja, hátha nem esik ki, mászik el, gyűrődik össze. Kibírta egy helyben, így ez a problémám megszűnt, de 35 környékén éreztem hogy fogy az erőm, pedig addig még a Sponsert is megittam amennyit kellett, de persze azt is már melegen sokszor, hiába raktam jeget a kulacsba is, hamar elolvadt a sok lötyögtetéstől. Maratonhoz érve már többet sétáltam mint kellett volna, tempóm is visszaesett, egyre hosszabbnak tűntek a szakaszok, enyhe hányingerem is volt, valamit ki kellett találjak. Kapóra jött hogy 2 éve eléheztem és üres volt a gyomrom, így mondom akkor megpróbálok enni szilárdat, valamivel többet mint az a pár paradicsom meg áfonya eddig, a következő ponton ráadásul volt meleg étel, na akkor ott leülök szépen, lenyugszok, eszek nyugiban, iszok, hűtöm magam. A Sponsert kiöntöm a francba mert melegen már nem bírtam inni, inkább víz legyen nálam az fontosabb. A táv negyedénél kb. 45 perc előnyöm volt, tudtam hogy jócskán fogyni fog ebből, de muszáj megállnom. Elvertem 15-20 percet erre (borzasztó szikkadt paradicsomos tészta volt) és ugyan jobb lett tőle, főleg a gyomrom (első tanulság: sokkal több szilárd kaját kell bevigyek, finom szendvics stb.), de az addigra fellépő energia deficitet nyilván nem tésztából fogom rövid idő alatt fedezni, elindulva már tudtam kocogni, gyorsabban a szintidőnél, betettem az MP3-at is hogy elvonja a figyelmem arról milyen hosszú egy-egy szakasz, ami persze csak fejben volt hosszú, mondom ha marad valamennyi előnyöm és a tészta is elkezd dolgozni meg közben amiket és bedobok a pontokon, hátha egyszer erőre kapok… nem így lett.

A fordítónál már csak 9 perc előnyöm maradt, ami nem probléma, mert a végén nézik csak a szintidőt, akár 1 órára is lefekhettem volna, csak utána ugye vissza kell dolgozni az elvesztegetett időt. Frissítés után elindultam vissza, szembe a nappal, várva hogy valami történjen, de nem lett jobb semmivel, csak a gyors gyaloglás ment, de ezzel egyre hosszabbra nyúltak a frissítő pontok közötti szakaszok időben, a nálam lévő 1 liter folyadék elment locsolásra, ivásra, hamar megmelegedett vagy elfogyott.

Délután négy volt, 60 km-nél jártam és az járt a fejembe hogy lehetne kibírni a hűvösig valahogy a pályán és a csodában bízva folytatni a versenyt, de még legalább 3 órán át tartott volna a hőség, árnyék nélkül és minimális vízzel kellett volna sétálnom, eddigre az a kevés felhő is eltűnt és a szél sem volt hűsítő, hanem csak kavarta a forró levegőt, ami végül megtört és felhívtam az orvosi szolgálatot, hogy ha nincs sürgős esetük akkor valahogy a következő váltópontig, ahová értem tudnak már jönni vigyenek el. Végül elbeszélünk egymás mellett, mert ő településekről magyarázott én meg a kilométerekről és egy szomszédos szakaszon keresett a motoros. Végül az egyik szervező aki ment vízért, mert az is elfogyott sok helyen nem csak a jég, ő vitt be egy másik egyéni feladóval együtt Sarudra.

Itt leültem, szóltam a családnak hogy abbahagytam, ne aggódjanak, jól vagyok és akkor éreztem csak meg, hogy milyen kurva meleg volt. Addig valahogy nem éreztem azt az igazi rekkenő hőséget, itt viszont igen.

Olyan szempontból büszke vagyok magamra, hogy sok dolgot jól csináltam és amiket nem azokból pedig sokat tanultam, így már tapasztaltabban tudok nekivágni egy kihívásnak, de ha kánikuláról van szó, akkor nem egyedül. Szerencsére már többen jelezték, hogy jönnének kísérni, majd látjuk hova megyünk és mikor.

Mára teljesen rendbe jöttem (bár nyilván gondolhatjátok hogy leégtem, klasszikus parasztbarna vagyok :)), a lábamon nyilván a két hólyag több idő, de egy kis izomláz a combomban és semmi egyéb, ha nem lenne ma is kurva meleg még futni is volna kedvem 🙂 De csak kedvem 🙂

Gratulálok mindenkinek aki végigment, az egyénieknek külön!