Hosszas rábeszélő munka árán sikerült lecsalni a nejem is futni ma délelőtt 🙂 Készül élete első „versenyére”, a palkonyai dűlőfutásra, neki ez a motiváció, hogy sikeresen teljesítse a majd 9 km-t.
Ma lejött velem a futópályára, az első kilométeren elkísértem, hogy ne siesse el a dolgot (8 perc felett mentünk picivel), utána séta, majd újból futott, megint séta stb. 5 km-t sikerült így teljesítenie, pulzusmérő így is becsipogott, 165 felé járt mikor futott, de legalább elkezdte, ha minden igaz heti kétszer megy majd kocogni.
Én próbáltam közben pár gyors kört beiktatni, a pályára is szaladva mentem – ő biciklin kísért – összesen 10,5 km gyűlt nekem, a tempósabb időszakokban ahogy számoltan kb. 5:10-5:20 körül mentem amit bírtam szinte végig orron át és olyan 1.5-2 km-en keresztül. Ez eddig még nem ment így… Nagyon jól esett a futás, élveztem hogy lehetett trappolni gyorsan, de jövő hétre egy kis pihentető hetet iktatok be, nem akarok se kiégni se túledzeni magam…