Eldöntöttem, hogy a 6 órásig csak kevés kilométereket megyek, kipihenem magam rá, feltöltődök stb. Hát ez kevésnek kevés lett, de cserébe gyors 😀 Nem bírtam magammal. Mondjuk kicsit felingereltek azzal, hogy nagyon nem zavar ha járdának használják a futópályát -kivétel ha 3-4-en mennek egymás mellett-, de azért hogy ott fújja a füstöt az kicsit felcseszett. Mert ugyan sajnos én is dohányzom még, na de mégsem futás közben. Persze jött a röhögés a másik oldalról, tinédzserek, tudom én hogy megy ez, szerencsére nevelni nem kellett, visszaszólás nem volt. Így a végére fokozatosan kifutottam magamból a dolgot. Vagy lehet pont az a kis füst kellett?

5.35 km, 5:48-as átlaggal, 29 perces 5 km-el

Elfogyott életem első doboz vazelinje (és csak futásra ;))!
Másrészről viszont gyomorpróba is volt, 17 km-nél meghívtak egy töltött lángosra. Gondoltam nem jó ötlet, de leszámítva, hogy visszahűltem és emiatt nehéz volt újra elkapni a tempót, semmi bajom nem volt, fokozatosan tudtam gyorsulni, nem éreztem, nem lötyögött, örülés volt.
Egyébként a kis csoportunk tett egy kört a mártélyi tanösvényen a holtág és a Tisza árterében, csodálatos időben, avarban, földúton, kb. 5 km-en keresztül. Hirdettem, hogy kifelé / visszafelé is lehet futni, de rajtam kívül senki sem élt a lehetőséggel
Így lett a mai a bajai 6 órás előtti utolsó hosszú, kellemesen, jó állapotban, láb bírja, gyomor ezek szerint bírja még fejben kell kicsit rendet rakni, mert van rumli, de ready to go!

Nehéz fejjel vágtam neki a ma reggelinek, de kellett, hogy a gondolataimat rendezzem. Négy éve dédelgetett és folyamatosan épített álmom fantasztikus lehetőséghez juthatna. Idén már ez a második olyan dolog amit én se hiszek el és sajnos kénytelen voltam arra jutni, hogy az idő rövidsége miatt el kell engedjük ezt is és arra koncentrálni ami elérhető. Tegnap mint egy 5 éves mikor kibontja a karácsonyi ajándékát úgy ugráltam az e-mail láttán, de a józan észnek kellett győzni. Holnap is van nap, jövőre is ott lesz a lehetőség.
Vitte is a lábam a tehetetlenség és a pici elkeseredettség, de a végén azért eszembe jutott, hogy még így is kib*szott király dolgot csinálunk és jövőre többet, jobbat fogunk tudni mutatni!
Hát így telt el az a kicsit több mint 17 km a végén kicsit hajrázva.

Hát ha valamikor, akkor most kellett volna fordulni a másik oldalamra felkelés helyett. Máskor mire leérek a pályára már megjön hangulat egy része, de most, sehol se volt. Lehet bent hagytam a kocsiban, nem tudom, de borzasztó nehéznek éreztem minden testrészem. A 6.-7. körig maradt is az érzés, mantráznom kellett, hogy menj, menj, menj. Szerencsére legalább a kitűzött bajai tempót sikerült menni, aztán folyamatosan jött a jobb közérzet, gyorsultam picit, az utolsó kört csak a magam megnyugtatására futottam 5:34-el 🙂

Bevetettem a titkos fegyvert magammal szemben: sót vittem egy kis gyógyszeres fiolában. Kolléga is akadt a hosszú futáshoz, akit alig bírtam visszafogni mert élete leghosszabb futására készült és megy mint a golyó. Elfutottam érte, aztán együtt mentünk tovább a szomszédos településre majd vissza.
Óriási volt, komolyan, ahhoz képest, hogy szerintem távra az egyik legerősebb hetem lett, megreggeliztem, egy hydrozselé, egy iso meg só. 20-22 km körül kb. úgy éreztem mintha csak 10-et futottam volna, ezek szerint csak van jó hatása a sónak, nem fájt, nem görcsölt, tempó is volt, mert végig 6:20-6:30 körül mentünk, a vége felé volt hogy lenéztünk 6 perc környékére de csak 1-1 km erejéig 🙂 Hazaérve láttam, hogy sajnos a csöcsöm nem úszta meg a kalandot, pedig ilyen gondom nem szokott lenni (vegyek sportmelltartót?), de kibírtam a tusolást és alig vártam, hogy egyek! Ilyen is ritkán van, általában nem kívánom a kaját, de most bevertem két nagy tányér rakott tésztát.
A GPS-em elment valamerre, így sikerült 1:54-es meg 31 perc kilométert is futni, még jó hogy kollégánál is volt, tőle tudom mennyit mentünk, 26 kilométert 😉

Jaj anyám ez de unalmas volt. Gondoltam ha már idénre a fizikális megpróbáltatásoknak vége, próbára teszem magam mentálisan. Történt mindez azért, mert a kolléga lemondta reggel a hosszú futást nekem meg egyedül nem volt kedvem nekivágni, így maradt a pálya. 10 körnél többet alig bírok ott megtenni, ez az oda-vissza futkosás totál kikészít. Ráadásul reggelente nincs az a nagy tömeg se, de majd mondom most megmutatom! Többször felmerült bennem az öngyilkosság gondolata 9.-12. kör között, elképesztően demotiváló nekem, de végül sikerült amit akartam, 15 kör, 30 forduló, 15.450.000mm! Legközelebb jobban meggondolom ezt.

Idénre már erősítő, gyors edzés nincs, elég volt, amit sikerült felszedni az itt van, ami nincs az majd jövőre feljön 🙂 Csak a lassú kellemes futásoknak szentelem az időmet, ami jól esik. Így is indultam neki reggel, azt se tudtam mennyit akarok, 10 és 15km között gondolkodtam, a GPS nem beszélt egy kukkot se, mert frissítés után újra meg kellett neki adni a hangmintát, de mindegy is volt, lehet ezért is tetszett, kellemes tempóban köröztem a pályán, nem fájt semmi, nem érdekelt a tempó. 10.3 km lett a vége, ráadásul nem is rossz idővel, 6:18-as átlagot mentem, a 10km 1:02 lett. Alig várom a következőt.

Mára egy ki rövidke verseny volt beiktatva, 14 km a kiírás szerint, ami mire célba értünk kiderült alig több mint 12. Mivel még a héten akartam hosszút futni, így kitaláltam vissza is futok a busz helyett. Ehhez sikerült társat is találni, együtt vágtunk neki a kétszer 12 km-nek. Odafelé nem akartuk elsietni, mert tudtuk visszafelé is kell kraft. Ehhez képest folyamatosan 6 perc körül mentünk, a vége felé be-be kukucskáltunk 6 perc alá is. A hivatalos idő szerint 1:10 perc alatt sikerült abszolválni a távot, korcsoport 26-ik lettem, de az eredmény mindegy is. Jó tempót mentünk, élveztük. Ott ettünk-ittunk kicsit és mivel az eredményhirdetés nem érintett minket visszaindultunk.

Visszafelé már lazább tempót irányoztam elő, 6:30 körül mentünk mikor mentünk, de volt szervíz szünet, pisi, ivás stb. Élveztük a futást. Kollégának ez volt az első 20km feletti futása és nagyon jól bírta, bár katona lévén elvárható valahol 🙂 A GPS megadta magát visszaúton, így pontosan nem tudtuk mennyi is van még hátra, én fejben nagyon elfáradtam, hosszúak voltak az elmúlt hetek, edzések is keményebbek mint szoktam, szóval vártam a végét.

Jó hír volt viszont, hogy csak müzli szelettel és 1 izóval csináltam meg a távot, semmi hydrogél nem volt. Egy szendvics is becsúszott féltávnál, hogy a sókat is pótoljam. Izmok működtek rendesen, nem volt fájdalom, fáradtság. Ki fogom próbálni ezt legközelebb is. Idénre még egy megmérettetés van hátra, egy bajai 6 órás, ott a maratont végre szeretném lefutni és ami a fölött van az mind nyereség 😉

Ma nem sikerült amit elterveztem. 10km tempós lett volna a cél, ez már harmadik keményebb hetem, eléggé fáradt is voltam illetve a hidegebb időben nehezebben melegszik be sípcsont mellett lévő izmom és hiába az 1 km-es kímélő bemelegítés, gimnasztika, kevés volt és túl is erőltettem. Az első km-em 5:20 volt, aztán 5:40-5:50 környékére lassultam, de a fájdalom nem múlt, így inkább mentem egy lassú, séta-kocogó kört és lenyújtottam. Néha ilyen is kell

A héten első edzésnapra tettem a résztávozást, mert a hétvégén verseny, ahol mondjuk tök mindegy hanyadik leszek, de jó tempót akarok menni a 14 km-en. A szokásos 1 km bemelegítés után (aminél odafigyeltem, hogy lassú legyek – 6:40) a szokásos menü jött: 4×500, 4×200, 4×100 kicsit kevesebb pihenővel közöttük.

500-on sikerült kicsit gyorsulni 1:56-2:02 között alakultak, a 200 maradt 40 sec, 100-on pedig megpróbáltam csak előre taposva, a lábfej elülső részén futni. Hát majdnem orra estem, kellett kapkodni, hogy időben meg tudjak támaszkodni 🙂 sikerült egy 15.77-es 100-at menni, a többi 16 valamennyi lett.