Nehéz fejjel vágtam neki a ma reggelinek, de kellett, hogy a gondolataimat rendezzem. Négy éve dédelgetett és folyamatosan épített álmom fantasztikus lehetőséghez juthatna. Idén már ez a második olyan dolog amit én se hiszek el és sajnos kénytelen voltam arra jutni, hogy az idő rövidsége miatt el kell engedjük ezt is és arra koncentrálni ami elérhető. Tegnap mint egy 5 éves mikor kibontja a karácsonyi ajándékát úgy ugráltam az e-mail láttán, de a józan észnek kellett győzni. Holnap is van nap, jövőre is ott lesz a lehetőség.
Vitte is a lábam a tehetetlenség és a pici elkeseredettség, de a végén azért eszembe jutott, hogy még így is kib*szott király dolgot csinálunk és jövőre többet, jobbat fogunk tudni mutatni!
Hát így telt el az a kicsit több mint 17 km a végén kicsit hajrázva.